Először is ebből a szerviz kifejezésből úgy tűnik, mintha vissza repültünk volna Descartes idejébe, amikor a mechanikus világkép uralkodott és ebből az alap feltevésből kiindulva, ami gépként működtethető az következésképpen meg is javítható. 

Az emberre így tekint többek között az orvos tudomány is abban az esetben, amikor a megjavításra érett darabokat kiszerelni, majd helyettük új avagy ép szerveket "szerel" be. 

Ebben az értelemben az orvos sem más, mint egy iparos, aki a szervekkel kereskedve, azokat ki és beszerelve működik az ember javító iparban. Ha ez nincsen így, s remélhetően tényleg nincsen egészen így, akkor az orvos valami a mechanikuson túlival is bíbelődik és azt gyógyítja, ápolja, gondozza. 

A lélektanban is eluralkodott a századelőn ez a mechanikus világkép által megalapozott világlátás, s az ember is, és élete is olyanná vált ekkor, mint valami gép, amit meg lehet javítani, ha elmegyünk a szervizbe, akkor valaki más - soha nem az ember önmaga, mert ahhoz felelős hozzáállás is szükségeltetne - meg fogja tenni helyettünk és egy ilyen szerviz után aztán már minden tökéletesen működtethető. Hogy ezek az ígéretek félre vezetnek az nem nehéz belátni.

Az egyik, hogy a dolgok alakulásáért viselt felelősség valamilyen külső autoritásra, hatalmat viselő tényezőre - embere, szervezetre, intézményre- izmusra kerül és ezzel hozzá járul az ember kiskorúsításához.

Második ok, hogyha gépezetként tekintünk magunkra és kapcsolatainkra, akkor annak a bonyolult rendszernek a tudatlanságunk által előidézett rombolói vagyunk, mely az élők sajátja. 

Az élő mindig több, mint csupán a megismerhető és ezért elsajátítható, teljes egészében kikutatható, mivel formáinak és alakzatainak végtelen számú változata és azok folyamatos burjánzása felette áll a véges számú megoldásokkal sematizálható mechanizmusoknak.

Talán nem véletlen, hogy az ókorban élő ember felismerése bölcsességében azt mondta, hogy misztérium, mármint az emberek kapcsolatainak szövétneke. Ebben azt is felismerte, hogy nem látható és talán végérvényesen ki nem kutatható összetevők is közre játszanak abban, hogy gyümölcsöznek. 

S nem választott más mércét hozzá, mint ama természetből kölcsönzött képet, miszerint a gyümölcseiről lehet megismerni őket. Az embereket is, és az értük tevékenykedőket is.

Ígérhető-e ebben az esetben biztos javítás a végtelen számú összetevő és az ember ismeretében. Nem igazán lenne ildomos, hiszen magának a javításra szorulónak a készsége is szükséges lenne hozzá, azt pedig ki tudja előre megjósolni, hogy képes lesz-e elbírni a lélek azt a terhet is, hogy tőle függ a legtöbb minden, s nem egy külső erőn, emberen, nem máson múlik a létének sorsa.

Ezek után ki és kihez vigyen szervizelni élőket?

Egyáltalában az élőknek nem élőkre volna-e leginkább szüksége szervizelő technikusok helyett?

Ezeket a kérdéseket tisztábban látáshoz tetem fel leginkább magamnak.....

And you can  thinks about more.....