Örök élet és egészség

Az emberben mindig is élt a vágy, hogy az életének idejét meghosszabbítsa és ezzel együtt arra is törekedett, hogy ezt a meghosszabbított életet megfelelő "életminőségben" élje le, vagyis egészen korán elkezdte a körülötte lévő világot figyelni és annak törvényszerűségeit kikutatni.  Azt a gondolatot gyakran a már írásba foglalt vallások középpontjában találjuk, hogy örök életünk legyen. Ehhez a meghosszabbított létezéshez tartozik, hogy az eltávozott lelkét és testét is külön kezelték. Alkalom adtán megjelenik a feltámasztás és feltámadás gondolata is.

Ezen a képen egy ősi egyiptomi rítust látunk, amikor Toth éppen feltámasztja a fáraót.  Nem véletlen, hogy az írás és a tudományok istene (TOTH) és az orvosok pártfogója képes ezt megtenni a mitológia szerint. Vagyis birtokában van egy magasabb, mágikus tudásnak. Álljon itt egy idezet Ani könyvéből ie.240. (ford:Apáti Csaba az eredeti angol fordítás alapján) "( THOTH BESZÉDE)- Thoth, a Nagy Istenek bírója, bírója a törvénynek és az igazságnak, aki Osiris jelenlétében van, mondá( Halld a döntést. Osiris szíve megméretett igazságosan, és Szív-lelke megszületett bizonyságképpen érte, szíve igaznak találtatott a Nagy Mérleg próbájában. Semmi gonoszság nem találtatott benne, nem hanyagolta el az áldozatokat amelyeket a templomokban végeznek ..." Mindezekből és a további iratokból is kitűnik, nem egyszerűen egy varázslatos és mágikus tudásnak volt birtokában, hanem egy olyan "mértéket" is ismert, melyet nem tudunk másként érteni, mint egy fajta "Igazságosság mércéje"-t amely feltételezi, hogy a személy "erkölcsi" alkalmasságára irányult a mérés. Vagyis a testnek a helyreállítása, nem csak egy praktika volt, hanem feltételezte az adott személy erre aló megfelelőségét, alkalmasságát is. Helyreállításának a feltétele volt, hogy alkalmas legyen erre. Erre vonatkozóan kellett először megmérettetnie. Toth tehát nem egyszerűen a tudás, úgymint ismeret istene volt, hanem az erkölcsi ismeret tudója is. A személy alkalmassága pedig azoktól a helyes cselekvésektől függött, melyek a megfelelő módon való áldozatbemutatásban jelentek meg. Ezt konstatálja számunkra a szöveg szerzője. 

Kérdés? Véleménye szerint miért volt szükség mérlegelésre? Hogyan függ össze a megmért személy alkalmassága és az, hogy meg kellene -e gyógyulnia? Lenne olyan eset is, amikor  az erre alkalmatlan személynek ezt a helyreállítást nem szabad megkapnia? Miért? Talán az egész akkori társadalom léte függött attól, hogy az alkalmasok számára volt ez a lehetőség nyitott? Mi lett volna , ha az a mérlegelés elmarad, és bárki számára nyitott lett volna ez a lehetőség? Valamilyen romlásnak lettek volna tanúi?