Jézus valóban forradalmár volt-e ? Ha nem, miben állította új alapokra kora társadalmát.

Ebben a rövidke ismertetőben igen érdekes kérdést vázolok az érdeklődők számára. A huszdik századi katolikus teológia latin Amerikából kiindult egyik irányzata a nagy vitákat elindító felszabadítás teológia egy korábbi a keresztény üzenet lényegét társadalmi problémák megoldásának feladatával egészítette ki. Tették ezt azért, mert az embertől elidegenedő egyház a maga kiüresedett üzeneteivel már nem tudott az akkori társadalom valós és súlyos, mély problémáira válaszokat találni, ezért a korábbi sodró üzenet helyet csak langyos és kellemes üzentekkel találkozhatott a még bármire is nyitott tagság. Hová is tudott vissza nyúlni, ez az irányzat? 

Egészen a kezdeti időszakig. A Jézust követők csoportja a kor viszonyai között egészen más alapon képzelte el az ember és közösség működését. Ez a csoportocska be tudta látni, hogy a korábbi szokások, hagyományok folytatásával és annak kitágításával már alapvetően nem oldhatóak meg azok a megjelenő problémák, melyekre egy másik gyökeresen más alapon működő rendszerben tudunk élhető válaszokat találni.

Mi volt ez a gyökeresen más üzenet? Elismerte, hogy a intézmény rendszer és benne az ember olyan mértékben működik hibásan, hogy ezen nem lehet kisebb kozmetikázással javítani, ezért a mai kor nyelvén egy nagy generálozást javasolt, vagy az egész hardver cseréjét, ezt nőiesebb nyelven a szív cseréjének is leírhatom. Szív ebben az esetben nem csak az érzelmek, hanem a gondolatok székhelye is (itt kellett megmérni ugyanis dolgokat és döntést hozni is szívből lehetett).

Ez az egészen új alapon nyugvó élet azt jelentette, hogy a régit elhagyva, egy új kezdetet hozott létre a személyben, kapcsolataiban, a közösségi viszonyulásaiban, vagyis nem kicsit kellett megváltozni, vagy pofozgatni a személy tulajdonságait, hanem egy az egyben levetni a régi természetet.

Egy másik szövegkörnyezetben, egy új igazi valót kapott a személy, melyet nem magából kellett összetákolnia, hanem egyszerűen ajándékba megkapta. Ha ez a változás bekövetkezett az emberben, akkor egy új szívvel egy új mértékrendszer is költözött belé, amiben egyszerűen nem akart a régi amúgy bejáratott utakon járni, ahol persze ezer kiskapu volt. Így valójában percről- percre döntéseket kellett hoznia, hogy azt az újat akarja-e építeni, vagy elköteleződése mennyire vehető komolyan. 

A felszabadítás teológia a társadalomban tapasztalható visszásságok ellen emelte fel a szavát és ezekben szerettek volna valódi változást elérni azok, akik Jézus üzeneteinek a régit az újtól elválasztó, inkább harcosabb (értsük ez alatt- akár a szellemi harcot is) oldalát mutatták meg. Ez az irányzat Jézus emberségét hangsúlyozta, azt hogy ott van az elesettekben, az elnyomottakban, azokban akiket kizsákmányolnak mások, és számukra nem egyszerűen egy másik világba kerül a megváltás (vagy megszabadulás) ígérete, hanem a jelenben és most kell ennek megtörténnie a Krisztushoz térő társadalomban, mert a társadalom Krisztus arca abban mutatkozik meg, hogy valójában elhagyja e régi ember ellenes és másokat kizsákmányolni akaró intézmény rendszerét. Ahol erről nincsen szó, ott nincsen szó Jézus követésről sem. Azokat nem ismeri a megváltó, mert ők sem ismerték és éltek a Krisztus törvényeit.

Ebben az értelemben Krisztus valóban forradalmárként mutatkozik előttünk, aki arra buzdítja követőit, hogy számoljanak le a halál társadalmával, az ember ellenes (másokat - természetet- állatvilágot kihasználó) és élet ellenes világ helyett egy valódi új világot alapítsanak meg, ahol valódi egyensúlyból és harmóniából eredő békesség uralkodik.