Erővel töltött tárgyak: Harang

A szakralitás, vagyis a látható világon túli birodalom tisztelete áthatotta az emberiség életét. A Harangok, illetve ezek tartására készült haranglábak szimbolikus jelentése sok rétű ezért szentelünk neki néhány mondatot.

A nem látható világban olyan erők mozognak, melyek az itt élők létét befolyásolják, ezért a világ részek közötti kommunikációnak nagyon nagy jelentősége van. Akik már meghaltak, eleink átmennek egy másvilágba, és igy a felső és alsó világok közötti párbeszédre is sort illett keríteni. 

A világot szakrális teljességében látó, érző, halló azaz érzékelő ember számára egyértelmű felismerés, hogy léte - ő maga és családja (annak apraja és nagyja)- túl kicsi ahhoz, hogy csak a saját erejéből képes legyen a rá leselkedő veszélyek idején túlélni. Számára a járványok, a víz kiáradások és az aszályok idején előálló termés csökkenés olyan kézzel fogható veszélyek, melyeket a nem látható világ erőinek megbomlott egyensúlyából vezetnek le. Ezt a Bibliát író nép a zsidóság úgy értelmezi. mint Isten figyelmeztető jeleit, arra nézve, hogy az élő ember térjen hozzá, ami megfordulást jelent. Olyan módon, mint ahogyan a tehetetlen gyermek is szülei gondoskodását igényli, ezért hozzájuk fordul, hiszen önmaga erejéből pusztulásra lenne ítélve. Ez a létére vonatkozó felismerés mindig is része volt a szakrálisan élő emberiségnek, melynek alapja önmaga kicsiny voltának felismerése.

A világok közötti kommunikációnak a harangok a korai idők óta eszközei voltak. nem csak a monumentális nagy harangok formájában, hanem azon módon, hogy a világot fenntartó és működtető rítusok részei voltak azok a zenei eszközök (zeneszerszámok, zenélő instrumentumok), melyek nem egyszerűen a gyönyörködtetés céljával jöttek létre, hanem azért, hogy segítsék a kozmosz megszentelését. A kozmosz megszentelésének és a kozmoszban felettünk álló erők mellénk állításának ékes példai voltak az alapító rítusok, avagy szertartások., amikor egy -egy szent szakrális tárgy körül gyűlt össze a közösség és az lett az Isten kegyelmének kiáradásának helye, ahová időről időre visszatértek, hogy az alapító történetet és annak üzenetét elmondják, megerősítsék a kozmosz erőivel, Istennel és egymással kötött szövetségüket is.

Annyira erősek voltak ezek a szakrális események, hogyha ezt a szövetséget, ígéretét, illetve itt kijelentett elhívását valaki megszegte, akkor tudta, hogy ezzel az ég erőit is maga, illetve családja ellen hívhatja, amely akár a teljes család romlásához is vezethet. Ezért nem volt játék a szent erőknek tett fogadalom sem.

Időről időre a hívő családok állítottak kőkereszteket, haranglábakat, melyekben a saját, illetve őket körülvevő családok megtartásáért és megáldásukért is fohászkodtak, illetve olyan baj elhárító imáknak is helye lehetett egy ilyen kisebb szakrális tárgy, melyek annak a városrésznek a védelmét is ellátták. Ezért sem merte kezével illetni ezeket a tárgyakat senki, hiszen tudta, hogy ez a kozmosz erői, Isten felől sokkal nagyobb vészek elindítója lehet, mellyel szemben az ember képtelen lenne ön-erejéből megállni.

Ma is végzünk világ alapító rítusokat, habár talán valódi jelentőségükkel nem vagyunk teljesen tisztában, mint ahogy azzal sem igazán, hogy a fogadalmakat ezek a kozmikus erők számon kérik tőlünk. Azért mert feletébb nagy erejük meghaladják a mi emberi értelmünket.

Amit a Zsidók levele 10,31 író felismerése így fejez ki "Rettenetes dolog az élő isten kezeibe esni."

Nem csak a megtiszteltetés a fontos ekkor,hanem a felelősség és a kimondott szó ereje, mely abban az időszakban egyen erejű volt az írással. Senki nem vonta kétségbe az elhangzott szó erejét, és pont ezért a nyilatkozatok megfontoltak voltak.