Fény és árnyék

Ahogyan haladunk az év során előre és közeledünk újra a télhez már feltűnő, hogy az árnyékok is meghosszabbodnak, és a fény mellett e társsal is számolnunk kell ebben az időszakban. Nem arról beszélek, hogy most sötétebb lenne odakinn, hiszen a sötétben nem beszélhetünk árnyékról. Szükségünk van ahhoz világosságra is, hogy árnyék legyen. Mégis amikor az életünkre nézünk, akkor mintha egy árnyék nélküli világra vágynánk. 

Persze lehet olyan, hogy az élet naposabb szakaszában szinte észrevétlenné válik ez a kísérő jelenség, s bár az időleges árnyék nélküliség megszűnését jól esően vesszük tudomásul a normál nyári életünkben, ugyanakkor a saját életünkben mintha arra tennénk fel szinte mindent, hogy az árnyékot megszüntessük. Vagy a teljes fényárral, vagy a sötétséggel. Az élet árnyékos dolgai, melyek minket a szenvedéssel kapcsolnak össze időnként betörnek az életünkbe és fájdalmakat hívnak elő. Ilyen napokon, estéken jól esik egy barát társasága, aki mellettünk haladva maga is árnyékával él, s aki előtt árnyékkal is jók vagyunk. 

Carl Gustav Jung lélektanában kap az árnyék személyiség kiemelkedő szerepet. Jó hír, hogy mindenkiben van árnyék, s hogy ezt megismerés és szeretet által lehet "szelidítgetni". Ha tudom , hogy bennem is ott van mindennek az alapja, még az árnyékoké is, akkor embertársaim árnyékait is ismerősként üdvözölhetem, s ők - az árnyékok -  idővel vissza is köszönnek, mint egy barátnak, s mert nem akarom feltétlen megszüntetni őket, de számolok velük, ezért úgy kezdenek viselkedni, mint a természetes árnyékok, a dolgok velejárójaként.